Városunkról

A Ság hegy lábánál fekvő kisváros mintegy 800 éves múltra tekint vissza, hiszen a Váradi Regestrumban 1221-es datálással szerepel a ma Celldömölk részét képező Ság első okleveles említése. Kemenesalja fővárosának története különleges és sokszínű. Öt szomszédos, egymástól független település, Pordömölk, Nemesdömölk, Kiscell, Alsóság és Izsákfa egyesítéséből született meg a mai Celldömölk. A város arculata a folyamatos növekedés során sokat változott, egységesebbé vált, de egykori önálló települések sajátos karakterének meghatározó elemei ma is láthatók.

A celldömölki búcsújáróhely története szorosan kapcsolódik a dömölki apátság történetéhez. Az apátság első írásos nyoma 1252-ből való, de feltételezhetően még II. Béla alapította. A szerzetesek szorgos munkájának köszönhetően az ősi templom búcsújáróhellyé vált, ahova nem kis számban sereglettek a vidék Mária tisztelői.
Amikor hazánk nagy részében a török lett az úr, Dömölköt is elérte a végzete. A zárda elpusztulásakor a templom kegyszobrát egy bencés szerzetes titkon magához vette, és a csallóközi Dénesd templomába menekítette. Napjainkban is ott található a ma már rommá lett dömölki templom valahai ékessége.
Az apátság szomszédságában – attól kicsit északra – a 14.-15. század fordulóján – egy új település Nemesdömölk keletkezett, amely az 1681. évi törvénycikk hatására Kemenesalja, sőt fél Vas vármegye evangélikus népének templomos helyévé lett. A korábbi településrészt ekkortól kezdték Pórdömölknek nevezni. Temetője hatalmas lehetett, hiszen az akkori időkben az evangélikusok két helyen, Nemescsóban és Nemesdömölkön temetkezhettek.
A törökdúlást követő balsorsos esztendők után 1725-ben Sajghó Benedek főapát Dömölkre látogatott, ahol összeomlott kolostort, felújításra áhítozó templomot, és nagy szegénységet talált. Szemléje után a szombathelyi születésű Lancsics Bonifácot jószágkormányzónak küldte ide, aki megállította a zarándokhely további hanyatlását. A “Boldogasszony anyánk” c. éneke a szabadságharcig hazánk himnusza volt, szájról-szájra terjedt és ma is az egyetemes magyarság nemzeti imája. Lancsics Bonifác emléktáblája ma a XI. századi alapokon nyugvó Romtemplom déli falán található.
Koptik Odó 1739-ben érkezett Dömölkre, ahol három szerzetest és nyomorúságos körülményeket talált. Máriazellből magával hozta az ottani kegyszobor másolatát, amelynek a Ság hegyen próbált meg helyet találni. Végül a régi pápára vezető út mellett épített fel egy fakápolnát és ott helyezett el egy kegyszobrot. A kápolna mellett kutat is ásatott, amikor a kútásó munkás fejére egy nagy szikla esett, megsértette annak gerincét, és az orvosok perceket jósoltak neki. Csodás gyógyulása révén a következő években zarándokok ezrei érkeztek a fakápolnához, ahol további csodás gyógyulások történtek.
Gróf Zichy Ferenc győri püspök 1745-ben meggyőződvén a csodatettek valódiságáról, kihirdette határozatát, melyet a kegyhelyen 20.000 ember előtt hirdettek ki. Ezt követően a fakápolnát átépítették és immár egy kőből készült építményben őrizték a csodatévő szobrot.
Koptik Odó nem kis fáradozással elérte, hogy 1747-ben megkezdődhetett a Kegytemplom építése. Az akkori kor másik csodája, hogy alig több mint egy év után már állt az új templom, s benne a kápolna a kegyszobor számára. 1748. szeptember 15-én ezrek kíséretében vitték át a kegyszobrot, mai, végleges helyére.
A Klastrom rövid története
A kegytemplomtól délre elhelyezkedő kolostort eredetileg négyszögűnek tervezték, de csak az U alakig tudták megvalósítani. 1763 őszén tették fel ünnepélyes keretek között az aranyos kettős keresztet, de ekkor még nem tudták befejezni. A belső munkákkal csak 1770-ben végeztek, az egykori klastrom helyiségeinek belső festményeit az 1950-es években lemeszelték. Jelenleg folyik a Klastrom felújítása, a szakemberek hosszas munkával tárják fel a korábban lemeszelt festményeket, freskókat.
1768-ban az állam is elismerte a település létét és fontosságát azzal, hogy sóhivatalt telepített ide. Ez a hivatal akkoriban nemcsak a környék sóellátását biztosította, hanem a helyieknek jelentős bevételt hozott nagy fuvarozási megrendeléseivel. A község II. József alatt nagy válságot élt át. 1802-ben I. Ferenc intézkedésére indulhatott újra a szerzetesi élet a kolostorban. Az itt élő emberek II. József rendeletével fő megélhetési forrásukat veszítették el. A megoldást egy másik sokadalom, a vásártartási jog megszerzésében vélték megtalálni. Már 1786-ban a királyhoz fordultak évi négy országos és egy hetivásár (amely hagyományosan csütörtökön van ma is) megtartásának engedélyezéséért. A szabadalomlevelet csak II. Lipóttól kapták meg 1790. december 30-án. A helyiek már 1788-tól szabadalmas mezővárosnak nevezték településüket. A szépen fejlődő város egyre nagyobb jelentőségre tett szert a környéken. Mutatja ezt, hogy 1809 augusztusában a franciák által megszállt Szombathely helyett itt tartották a megyegyűlést.
A 18-19. század fordulóján és a reformkorban Kemenesalja az ország legműveltebb, legpolgárosultabb vidékének számított, ezért nem véletlen, hogy írók, költők (pl. Berzsenyi Dániel, Dukai Takách Judit) és tudós akadémikusok (pl. Döbrentei Gábor, Edvi Illés Pál, Kresznerics Ferenc) sorát találjuk tájegységünk aranykorának jeles szereplői között. Így talán az sem véletlen, hogy 1848-ban a népképviseleti választásokon a kiscelli kerület a forradalmi kormányfőt, Batthyány Lajost választotta képviselőjéül.
A Magyar Nyugati Vasút magánvasút-társaság által épített vasútvonal elődjét, a mai Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal Celldömölk és Szombathely közötti vonalszakaszával együtt 1871. október 1-jén adták át a forgalomnak. A vasút érkezése alapvetően változtatta meg az akkori település jelenét – jövőjét, a városban a vasutasság, mint hivatás – alapvetően határozta meg a város arculatát, a biztonságos, tisztes megélhetést adó munkalehetőség révén alaposan gyarapodott a település lélekszáma.
Kezdetben a hegy a bazaltbányászat fellegvára volt, 1910- 1958-ig. Ennek eredményeképpen azonban a hegy elvesztette eredeti magasságát és kinézetét, azonban egyben ez elősegítette feltárni geológiai történetét, hiszen a bányászat során a vulkáni pajzs, jelentős részét lefejtették, csak a peremeken, és az egykori kürtő környékén maradtak meg magasabb részek. Az így keletkezett hatalmas kráter, amely a hegy egyik varázslatosan szép csodája, falain feltárul előttünk az 5 millió éves múlt, tanulmányozhatjuk a megmaradt lávapadokat, kürtőkitöltéseket.
Kiscell és Nemesdömölk már a 20. század elején, 1904-ben egyesült Celldömölk néven. Aztán 1950-ben Alsóság, majd 1979-ben Izsákfa is a település részévé vált. Celldömölk ekkor kapott városi rangot.
Celldömölk az ezredfordulót követően alaposan megváltozott arculattal várja az ideérkező látogatókat, a belváros teljesen megújult, a KMKK épülete felújításra került, a belváros terei díszburkolatot kaptak, korábban megújult a Posta épülete. Jelenleg is folyik a Klastrom épületének felújítása. 2005-ben átadták a település fürdőjét a Vulkán fürdőt, a későbbi években a JUFA osztrák szállodaipari cég beruházásában került átadásra a JUFA szálló és kemping. 2013-ra épült meg a Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont. 2010-ben a régi városházát visszaadta a város egyházi kezelésbe. A kártalanítás összegéből új városháza épült, amely mindenben megfelel korunk igényeinek. Városunknak gimnáziuma és szakközépiskolája van, a városban két általános iskola működik, illetve Alsóságon egy tagiskola.
(Forrás: Nagy József, A CELLDÖMÖLKI BÚCSÚJÁRÓHELY KIALAKULÁSA, Celldömölk Arculati Kézikönyve, Egy zarándokhely emlékezete, Celldömölk szerepe a turizmusban)

Szólj hozzá!